Und Története - Farkas Ferenc legújabb kutatásai

Az első írásos bizonyítékot UND létezéséről 1225-ből, II. Endre királyi oklevelében találjuk, ahol az 1194.ben alapított borsmonostpri (ma Klostermarienberg-Ausztria) cisztercita apátság birtoktestét ismertetik.

A szöveg így hangzik:

,,A negyedik birtoktestet Ukacs, Zaka, Bárán képezi. Ennek határa egy soproni úton felül levő kis patak partján vette kezdetét, majd délnek az Undba vezető útra ért és azt kelet felé egészen az undi határig követte, ahol dél felé fordult Syra és Ambos határáig, majd pedig a Zaka határát jelölő útig.”. Itt még VND néven szerepel, de tudvalevő, hogy a középkorban a V még U-nak olvasandó.

Azt a feltevést, mely szerint Ond, Árpád fejedelem egyik vezére itt kapott volna szállást, nehezen képzelhető el, mivel Ond vezér Pusztaszeren kapott birtokot a fejedelemtől, ott telepedett le, ahol Árpád fejedelem első gyűlését tartotta, amikor az új hazát szervezte. Ráadásul a IX. század végén a honfoglalók nem szállták meg egész Sopron megyét. Az országhatár a Kapuvárt Lövővel összekötő vonal volt és az ettől nyugatra eső területet védelmi szempontból tartották ellenőrzésük alatt.

A soproni levéltári adtok alapján a falu neve a Poky nemből származó Ondi család birtokai után, hol Siklósi(Arad m.), hol Mérgesi(Győr m.) és Undi(Sopron m.) fordulnak elő. 1339-ben jelenik meg először Undi János neve, amikor is I. Károly király Undi János királyi embert és Ember Márton soproni bírót, Cenki András ítélkezésének ügyében a király színe elé rendelte.

Hivatalos adatatok szerint a horvátok bevándorlása Nyugat-Magyarországra és Ausztriába 1493-ban kezdődött. A nagy menekülés 1522-27 között zajlott le. Uzbas és Una menekültek a horvátok ide, akik féltek a törökök gyilkolásaitól és rablásaitól. Ebben a kisebb ,,népvándorlásban” nagy szerepet játszott, az ez időben tetőpontján levő agrárkrízis is. Becslések szerint Magyarországra, Kelet- és Felső-Ausztriába 100-150 ezer horvát települt be. Sopron megyében 51 faluban leltek otthonra a horvátok, hogy melyik faluban pontosan mikor, sohasem fogjuk megtudni.

Mi 1533-ra taksáljuk a falunkba való betelepülést, amikor Jurisich Miklós Kőszeg megvédéséért bárói rangot, birtokot kapott és itt a környéken telepedett le katonáival együtt. Az idő múlásával a községek zöme elmagyarosodott, de Undon mindig erősen tartották magukat a horvátok. Ékes példa erre, hogy az 1940-es népszámlálás szerint egyedül Und nevezte magát 100%-ban horvátnak.

(A község 1983-ban ünnepelte a horvátok betelepülésének 450 éves évfordulóját. Emlékére a temetőben haranglábat állítottak, Schuller László alkotását.

A falu a XVI. században is a Pokyak fészke volt, a későbbiek során a birtok egy része átkerült a Nádsdy családhoz, majd az Ostffyak birtokolták. A XVII. század elején pedig Salamonfa földesurának lett az öröksége a határ egy része. A XVIII. században már népes település volt Und, 50 jobbágytelekkel, 17 zsellér háztartással és kb. 600 lakással.A XIX. század közepétől a II. világháború végéig gróf Zichy Meskónak volt nagy birtoka Undon.

Mivel a község mezőgazdasági művelésre alkalmas területe kicsi –750 Ha – és a minősége sem igazán jó, ezért nem telepedtek le soha a falu nagybirtokosai és ezért nem található a faluban kastély vagy nagyobb kúria. Ennek tulajdonítható, hogy lakói inkább kereskedéssel és iparűzéssel foglalkoztak.

Több helyen találtam utalást, hogy Und már 1408-ban mezővárosi címet kapott(az utolsó ilyen írás –UND MEZEVÁROS pecséttel- 1905-ből származik). A mezővárosok fejlődése a XIV.-XV: században bontakozott ki, átmenetet képeztek a falu és a város között és csak ezek a települések rendelkeztek vásártartási joggal.

Országos vásártartói jogot 1738-ban kapott, amit a horvát települések közül csak Undnak sikerült megőrizni 1848-ig.(Sopron megyében 1828-ban 37 mezőváros volt.) Az undi vásárok messze földön híresek voltak, nemcsak a környékről, hanem Ausztriából és Nyitráról is jártak ide vásározók. Évente négyszer volt állat és kirakodó vásár.(Sajnos ezt a jogot 1949-ben, a nyugati határ közelsége miatt elvették.) Híresek voltak az undi sertés kereskedők, akik a jószágot sokszor Boszniából lábon hajtották el a vásárokra, akár Ausztriába is. Az undi kereskedők látták el a kocsmákat a II. világháborúig a gleichbergi és tarcsai savanyúvízzel. Gyümölcsöt –körtét, szilvát – vásároltak Zalában és adták el itt a környéken.(a statisztikai adatok szerint 1947-ben 47 iparos és kereskedő volt a településen.) A kereskedői szellem mindig megmaradt a falu lakói között. A múlt században, főleg a II: világháború ideje alatt és után, így alakult ki a csempészet.

Az írás Farkas Ferenc jegyzetei és kutatásai alapján készült.